A Szkeptikus Érdeklődő Esete
ESETLEÍRÁSOK
Gyula csak kísérőnek jött...
"Én nem hiszek ám az ilyen hókusz-pókuszban, csak elkísértem Erikát!"
Ez volt az első találkozásom Gyulával és Erikával is. A hölgy keresett meg a problémáival, de messziről érkezett és talán volt benne bizonytalanság is, ezért hozott magával útitársat. :)
Lássuk mi történt utána!
Hogyan kezdődött?
Akkoriban futtattam egy hirdetést, hisz alig ismerik az emberek még a Bowen technikát, nem hagyatkozhattam arra, hogy bekopognak hozzám, mint a sarki fűszereshez, vagy a manikűröshöz! Hiába is olvasnák a cégéren (ami akkor még nem volt), hogy Bowen, ha egyszer azt se tudják, azt eszik, vagy isszák...
Lényeg, hogy egy tőlem távol élő hölgy figyelmét felkeltette a meghirdetett posztom, és felvettük a kapcsolatot. Miután tájékozódott arról, tudok-e neki segíteni, jelezte, hogy hozna magával kísérőt is, ha nem baj. Nem. Bajnak nem baj, de bevallom nem örültem neki annyira. Nem azért, mert engem zavarna az illető - legyen az bárki is- , hanem mert az egész Bowen kezelés során arra törekszem, hogy a kezelt személy minél jobban el tudjon lazulni, befelé figyelni és ezzel megélni azt a csodát, amit csak a Bowen tud.
Gyula színre lép!
Erikát tehát megkezeltem
Ő megkönnyebbülve és talán picit álmosan, vagy inkább nagyon gondtalanul ült fel a kezelőágyon.
Pár ellenőrző kérdés, aztán a fontos két lábra érkezés után jött a kérdés Gyulától:
"Na?! Hogyan érzed magad? Jó volt?"
"Nagyon jó!!!"
Erika eredeti problémája már akkor, ott helyben jelentős javulást mutatott. Talán ez győzte meg Gyulát, talán az, hogy látta a hölgyön, mennyire jól, mennyivel jobban érzi magát a bőrében.
Készültem elbúcsúzni tőlük, amikor Gyula komoly arccal odalépett hozzám és így szólt:
"Továbbra se hiszek az ilyesmikben, de látom, Erika mennyivel jobban van. HA adok ennek én is egy esélyt, tudna velem is mit kezdeni?"
Mosolyt csalt az arcomra a kérdés.
Ránéztem Gyulára és megismertem azt a nagyon kedves, huncut kisgyereket, aki benne él a mai napig, noha elmúlt már 50. Ugye, Gyula?! ;) Hogy mennyivel, azt nem áruljuk el! Sem ő, sem én, mert megint fiatalosnak érzi magát.
Elvállaltam, noha a praxisom kezdetén megfogadtam, nem gyötröm magam szkeptikusokkal.
No nem azért, mert náluk a módszer ne működne. Épp ellenkezőleg! Működik, jönnek az eredmények, de rengeteg energiámat elveszi az, hogy ha valakit meg kell győznöm a saját fejlődéséről.
Az rendben van, hogy magától nem tűnik fel, hogy jobban alszik, kevesebbet jár ki éjszaka, hogy feljebb tudja emelni a karját, hogy már tud lépcsőzni... Ez mind azért van rendben, mert a természetes testi működéshez való visszatérést természetesnek vesszük, s ezért nem tűnik fel olykor.
DE az nincs rendben, ha valaki azért jön, hogy ismét bebizonyíthassa, Neki semmi nem használ - hiába igen... Velük nem akarok szkanderozni.
Gyulában viszont éreztem, hogy a szkeptikussága kicsit átfordult kíváncsiságba. Ez már jó alap. :)
A következő kezelésre is együtt érkeztek, de már két időpontot foglalva. Miután felmértem Gyulát is, kiderült, hogy lesz tennivalónk bőven. Térd, boka, gerinc... a többit nem is sorolom. Szerencsére azok közé tartozott, akinek már az első kezelés is javulást hozott, csakúgy, mint Erikánál. Vannak esetek, amikor a mélyben lezajló folyamatok csak pár nap múlva jeleznek javulást, vagy csak visszateszteléskor, a következő alkalommal tudatosul az illetőben, ha újra eljön...
Gyula egy 5-ös sorozatra nevezett be, és amikor az lejárt, nekem szegezte a kérdést:
"Mondd meg nekem őszintén! Kellene még tovább folytatni, vagy elég lesz, ha havonta egyszer jövök?"
Elmondtam neki minden lehetőséget. Azt, hogy mit látok, hova jutottunk el ez alatt az 5 alkalom alatt, és azt is, hogy lenne még mit tenni. A bő 20 éve lógó válla már egy vonalban van a másikkal, a járás is jobban meg, a lába nem görcsöl be sétakor úgy, hogy le kellene ülnie... de a gerince még tudna hova "egyenesedni".
Úgy éreztem - szigorúan intuitív alapon, és ezt közöltem is vele -, hogy jó lenne, ha tudnánk megszakítás nélkül folytatni még egy 5 alkalmas sorozattal. Természetesen megértem, ha nem tudja/akarja, akkor a havi, vagy két heti kezelésekkel fogunk tovább haladni, de az vélhetően lassabb lesz, mert nem tud egyből ráépülni a következő kezelés az előzőre.
A Bowen-kezelések egymásra épülnek, és a test a kezelések között folyamatosan dolgozik. Ha nagy kihagyás van, ez a folyamat megszakad, és a szervezet visszatérhet a régi feszültségmintákhoz. Így a javulás lassabb vagy kevésbé tartós.
A rendszeresség segít abban, hogy a kezelés hatása stabilan felépüljön.
Gyula ezt megértette. Megvolt a kölcsönös bizalom, hisz én is elhittem neki, hogy megteszi azt a pár dolgot, amit én kérek tőle (egy-egy rövid gyakorlat); ő pedig tapasztalta, mennyivel jobban érzi magát és mások is látják rajta. Nem igazán kellett győzködni. :)
Örömmel írom, hogy ma már valóban csak havi szinten jár vissza, és olyan nagy mértékű a javulás, hogy álmodni se mertem volna róla! Nem lett húsz éves, de ezt nem is várta! :D
Minden alkalommal örömmel mesél az emberek reakcióiról, akikkel régen találkozott, és akiknek szembetűnik a változása.
Számomra ez a boldogság. Amikor segíthettem. Ilyenkor érzem, mennyire megérte ez az út, amit bejártam, amíg ide eljutottam.
Mindenkinek kívánom ezt az érzést!
Ismersz bárkit, akinek jól jöhet ez az információ? Oszd meg vele a cikket! Csak egy gombnyomás! :)